Takács Zsuzsanna Judit története nem a látványos karrierépítésről, hanem a kitartó, értékteremtő munkáról és a közösség iránti elkötelezettségről szól. A 70 éves szakember Tatán született, és egész életében hű maradt szülővárosához.

Tanulmányait biológia-kémia irányban kezdte, majd a Kertészeti Egyetem élelmiszeripari karán végzett. Pályáját a Tatabányai Vágóhídon kezdte, majd közel egy évtizeden át élelmiszer-higiénikusként dolgozott. Ez az időszak meghatározó volt számára: itt tanulta meg a kommunikáció, a tárgyalás és az együttműködés alapjait, amelyek később egész pályáját végig kísérték.

Karrierje igazán izgalmas szakasza az 1980-as évek végén kezdődött, amikor egy átszervezés után a METESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) megyei ügyvezetője lett. Ez a pozíció új távlatokat nyitott: egyszerre kellett szerveznie, koordinálnia és fejlesztenie. Később a mérnöki, majd az építész kamara titkárságát is vezette, létrehozva egy egyedülálló együttműködést a különböző szervezetek között. Ez a modell nemcsak hatékonyabb működést eredményezett, hanem hozzájárult a szakmai konfliktusok oldásához is.

Érdekes módon Zsuzsanna sosem élte meg hátrányként, hogy férfiak által dominált területen dolgozik. Bár pályája elején előfordult, hogy megkérdőjelezték a szakmai hátterét, a közös munka és a bizonyított teljesítmény gyorsan elfogadást hozott számára. „Ezt együtt tanultuk meg” – utalt arra az időszakra, amikor a kamarai rendszer még kialakulóban volt.

Az ő történetében a közösség kiemelt szerepet játszik. Nemcsak szakmai szervezetekben dolgozott, hanem hosszú ideig dolgozott az Által-ér Szövetségben, ami a tatai Öreg-tó és vízgyűjtőjének, tágabb térségének helyreállítására, zöld szemléletű fejlesztésére 1994-ben létrehozott szervezet, és a mai napig aktív a helyi klímaközösségben. Tata számára nem csupán lakóhely, hanem identitás és kötődés.

A család és a munka összeegyeztetése számára természetes, mégis komoly kihívás volt. Gyermekei felnevelése, a mindennapi ingázás és az építkezés időszaka egyszerre jelentett fizikai és mentális terhelést. Úgy látja, generációja rendkívüli teherbírással rendelkezett, ugyanakkor úgy látja, hogy a mai fiatalok számára bizonyos szempontból könnyebb a helyzet a rugalmasabb munkavégzésnek és a technológiai fejlődésnek köszönhetően.

A személyes élmények közül különösen emlékezetesek számára a lánya velencei diplomaosztója vagy a fia magyar bajnoki győzelmei, amelyek számára nemcsak büszkeséget, hanem a szülői szerep beteljesülését is jelentették. „Jó dolog szülőnek lenni” – fogalmazott egyszerűen, mégis sokatmondóan.

A régió női lehetőségeiről kiegyensúlyozottan nyilatkozik. Úgy véli, Komárom-Esztergom megye viszonylag jó helyzetben van: mind a képzett, mind a kevésbé képzett nők számára vannak lehetőségek, akár a termelésben, akár az adminisztrációban vagy a közszférában. Kiemeli, hogy egyre több nő jelenik meg vezető pozíciókban is, és a fiatalabb generációkban már a családi szerepek is kiegyenlítettebbé válnak.

A jövővel kapcsolatban nem nagyívű terveket fogalmaz meg, hanem egyszerű, mégis fontos célokat: aktív maradni, dolgozni még egy ideig, több időt tölteni családjával és unokáival, valamint megőrizni a mozgás örömét – legyen szó evezésről vagy síelésről.

Zsuzsanna története azt mutatja, hogy a siker nem mindig látványos. Néha abban rejlik, hogy valaki hosszú éveken át megbízhatóan, következetesen és emberséggel végzi a munkáját – miközben közösséget épít, kapcsolatokat teremt, és nyomot hagy mások életében.

Az interjú a WIN – Interreg Danube Region projekt keretében készült.

Noémi 50 éves jogász, aki Tatabányán él és dolgozik, bár Esztergomban született. Pályaválasztását nagyban meghatározta családi háttere: szülei is jogászok voltak, így számára ez az irány szinte természetesnek tűnt, még akkor is, ha gyerekként inkább virágkötő szeretett volna lenni. Végül megszerette a jogot, Szegeden végzett, majd Budapesten kezdte szakmai pályáját.

Karrierje kezdetén multinacionális környezetben, a Telekomnál dolgozott távközlési jogászként. Ez az időszak különösen fontos volt számára: megismerte a nemzetközi vállalati kultúrát, a csapatmunkát és a komplex gondolkodást, amely később is meghatározta a szemléletét. Amikor azonban családot alapított, tudatos döntést hozott: visszatért Tatabányára, hogy jobban össze tudja hangolni a munkát és a magánéletet.

Tatabányán ügyvédként dolgozott, elsősorban önkormányzatoknak és közlekedési vállalatoknak. Később egy regionális közúti személyszállító cég jogi vezetője lett, majd a szervezeti átalakulások után új irányt keresett. Ekkor döntött úgy, hogy továbbképzi magát: a Corvinus Egyetemen turizmusfejlesztést tanult, azzal a céllal, hogy aktívan részt vehessen a város fejlesztésében. Ma gazdaságfejlesztési területen dolgozik, ahol jogi tudását és új szemléletét egyaránt hasznosítani tudja.

Noémi pályája során nem érezte, hogy nőként hátrány érte volna. Úgy gondolja, ez részben személyiség, részben környezet kérdése. Mindig csapatjátékosként tekintett magára, és nem törekedett vezetői csúcs pozíciókra. Ugyanakkor látja a rendszerszintű különbségeket: a stratégiai és felsővezetői szerepekben még mindig kevesebb a nő, míg a középvezetői szinten már kiegyenlítettebb a jelenlétük.

A munka és a magánélet egyensúlyát kihívásnak tartja, de nem kizárólag női problémának. Szerinte ez ugyanúgy nehéz a férfiak számára is, csak más szempontok mentén. Úgy látja, a mai világ – a rugalmas munkavégzés, a home office és a technológiai fejlődés révén – sokkal több lehetőséget kínál az egyensúly megteremtésére. Saját vezetői szemléletében is ezt képviseli: nem az számít, mikor és honnan dolgozik valaki, hanem az, hogy a feladat időben és jól elkészüljön.

A női munkaerőpiaci lehetőségekről árnyalt képet ad. Szerinte bizonyos területeken – például a közigazgatásban, oktatásban vagy egészségügyben – magasabb a nők aránya, míg a stratégiai döntéshozatalban és a felsővezetésben még mindig alul reprezentáltak a nők. Fontos tényezőnek tartja a vállalati kultúrát és a nemzetközi hátteret is: bizonyos országokból érkező cégek nyitottabbak a sokszínű vezetésre, míg mások kevésbé rugalmasak ezen a téren.

Számára az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor felnőttként visszatért az egyetemre. A Corvinuson szerzett új tudás nemcsak szakmai fejlődést jelentett, hanem személyes megerősítést is: megtapasztalta az élethosszig tartó tanulás valódi értelmét, és azt, hogy a megszerzett tudást képes a gyakorlatban is hasznosítani.

Magánéletében jelenleg legnagyobb örömét, illetve eredményét fia sikerei jelentik, aki egyetemi tanulmányai mellett már szakmai tapasztalatot is szerez, és lelkesedéssel áll a munkához. Ez számára nemcsak büszkeség, hanem visszaigazolás is: úgy érzi, szülőként sikerült olyan értékeket átadnia, amelyek segítik gyermekét az önálló boldogulásban.

Noémi motivációját a közösségért végzett munka adja. Hisz abban, hogy Tatabánya fejlődhet, ha a szakmai szempontok előtérbe kerülnek a politikai érdekekkel szemben, és ha a város szereplői képesek együttműködni. Nem nagyvárosi versenyben gondolkodik, hanem abban, hogy a város élhetőbbé váljon lakói számára.

A nehézségek idején az alkalmazkodás és az újra tervezés segíti szerinte. Tudatosan keresi a megoldásokat, több alternatívát dolgoz ki, és hisz abban, hogy a következetes, korrekt munka hosszú távon eredményt hoz.

Noémi története azt mutatja, hogy a siker nem feltétlenül a pozíciókban mérhető. Sokkal inkább abban, hogy valaki képes-e egyensúlyt teremteni, alkalmazkodni a változásokhoz, és közben értéket teremteni – nemcsak saját maga, hanem a közössége számára is.

Az interjú a WIN Danube Region projekt keretében készült.

Ádám Katalin 67 éves, tatabányai születésű közgazdász, mérlegképes könyvelő és adótanácsadó, aki egész életét az építőiparban töltötte – egy olyan területen, ahol nőként különösen nehéz volt érvényesülni. Pályáját a hetvenes évek végén kezdte a KOMÉP-nél (Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat), a szocilista időszak építőipari nagyvállalata a rendszerváltás után felszámolásra került (1991.) és amikor a megszűnő nagyvállalat romjaiból elindított Makett Kft. is felszámolásra került, akkor vette kezébe a sorsát. 1994-ben megallapította a T-Mátrix Kft-t melynek fő tevékenysége a generál kivitelezés és azóta is ügyvezetőként dolgozik benne.

Nem volt könnyű út. Nőként, ráadásul nem klasszikus építőipari végzettséggel, gyakran kellett bizonyítania. Sokszor előfordult, hogy partnerei inkább férfi kollégáit keresték, megkerülve őt. Ilyenkor határozottan kellett fellépnie, még akkor is, ha ez nem állt közel a személyiségéhez. „Meg kellett tanulni keménynek lenni úgy, hogy közben megmaradjak nőnek” – fogalmazta meg tapasztalatait. Az első tíz-tizenöt év különösen megterhelő volt, de kitartása végül meghozta gyümölcsét.

Katalin számára azonban a munka sosem csak üzlet volt. Mindig fontosnak tartotta a közösséget és az emberek segítését. Szakszervezeti vezetőként kezdte társadalmi szerepvállalását, később pedig megalapította a „Mértékadó Nők Társaságát”, miután úgy érezte, hogy a hivatalos szervezetekben nincs valódi tere a női véleménynek. Az egyesület célja idővel átalakult: a hangsúly nem az üzleti együttműködésen, hanem a női értékek képviseletén lett.

Tapasztalatai szerint a nők helyzete ma is ellentmondásos. Bár sok minden változott, még mindig gyakran kerülnek hátrányos helyzetbe. Különösen nehéznek látja a család és a munka összeegyeztetését: a gyermekvállalás évekre megtöri a karriert, miközben a társadalmi támogatás rendszere nem alkalmazkodik a valós igényekhez. „Nem pénz kellene elsősorban, hanem működő segítség – például olyan bölcsőde, ami igazodik a szülők munkaidejéhez” – hangsúlyozza.

Saját életében ösztönösen törekedett az egyensúlyra. A család mindig fontos maradt számára, még akkor is, amikor a munka rengeteg energiát igényelt. Gyermekét sokszor magával vitte munkahelyi megbeszélésekre, és nagy szerepet játszott az is, hogy családja – különösen férje és édesanyja – támogatta. Úgy véli, a kulcs az egyensúly megtartása: ha ez felborul, minden más is könnyen szétesik.

Katalin ugyanakkor kritikus szemmel figyeli a mai világot. Aggasztja a közösségek gyengülése és a generációk közötti szakadék. Úgy látja, a fiatalabb korosztály másképp gondolkodik, és nehéz velük kapcsolatot teremteni. Hiányolja a valódi emberi kapcsolatokat, amelyek az ő életében természetesek voltak.

A jövővel kapcsolatban egyszerre realista és reménykedő. Szeretné átadni vállalkozását fiának, és bízni abban, hogy a következő generáció új irányt talál. Ugyanakkor fontos számára, hogy a nők erősebbé és önállóbbá váljanak. „Ne szolga legyél, hanem nő – legyen saját egzisztenciád” – ez az üzenet, amelyet legszívesebben továbbadna.

Katalin története nemcsak egy sikeres karrier története, hanem egy olyan nőé is, aki egy férfiak uralta világban is megőrizte önmagát, és közben másokért is tenni akart. Az ő példája azt mutatja: kitartással, bátorsággal és értékek mentén még a legnehezebb környezetben is lehet utat találni.

Az interjú a WIN – Danube Region projekt keretében készült.

A WIN projekt magyarországi záróeseményén nemzetközi partnerek, szakértők, vállalati szereplők és helyi döntéshozók keresték a választ arra, hogyan javíthatók a nők munkaerőpiaci lehetőségei az ipari és perifériális térségekben. Az oroszlányi zárókonferencia, a tematikus workshopok, valamint a dorogi és tatabányai szakmai programok közös üzenete világos volt: a figyelemfelhívás fontos, de valódi változást csak a helyi szinten is működő, gyakorlati megoldások hozhatnak.

2026. május 6–7-én Komárom-Esztergom vármegye adott otthont a WIN projekt magyarországi záróeseményének. A program központi helyszíne az Oroszlányi Bányászati Múzeum volt, ahol nemzetközi partnerek, szakértők, vállalati képviselők és helyi szereplők találkoztak, hogy közösen gondolkodjanak a nők munkaerőpiaci részvételének javításáról, különös tekintettel az ipari és perifériális régiókra.

A WIN projekt célja, hogy feltárja azokat a strukturális, intézményi és társadalmi akadályokat, amelyek befolyásolják a nők munkaerőpiaci lehetőségeit, és olyan gyakorlati megoldásokat, társadalmi innovációkat, helyi cselekvési terveket és szakpolitikai ajánlásokat dolgozzon ki, amelyek hosszabb távon is támogathatják a változást.

A konferencia nyitó szekciójában Szépvölgyi Ákos, a Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség ügyvezetője, valamint Jani Kozina, a projekt vezető partnere köszöntötte a résztvevőket. A programban videóüzenettel jelentkezett Barbara Willsberger, a Duna Régió Stratégia PA9 – „Investing in People and Skills”, vagyis az emberekbe és készségekbe történő beruházások prioritási területének koordinátora is.

A szakmai nap egyik központi része a „A jó szándékon túl: strukturális, tudományos és vállalati szempontok a nők munkaerő-piaci részvételéről” című keynote szekció volt. Az előadások több nézőpontból vizsgálták a nők munkaerőpiaci részvételét: szó esett az ipari térségek strukturális kihívásairól, a multinacionális vállalati környezetben megjelenő vezetői és szervezeti kérdésekről, valamint a lányok és nők STEM-területeken való részvételéről is (Science, Technology, Engineering and Mathematics rövidítése, magyarul a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai területeket jelenti.).

A konferencia egyik fő üzenete az volt, hogy a nők munkaerőpiaci helyzetét nem lehet kizárólag egyéni döntések, készségek vagy motiváció alapján értelmezni. A helyi munkaerőpiac szerkezete, a közlekedési lehetőségek, a közszolgáltatások elérhetősége, a gondoskodási feladatok megoszlása, a munkahelyi kultúra és a társadalmi szerepelvárások egyaránt meghatározzák, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg a nők előtt egy-egy térségben.

A délelőtti programot a WIN Talk Show című kerekasztal-beszélgetés követte, amely provokatív kérdést állított a középpontba: ki akadályozza valójában a nők munkaerőpiaci lehetőségeit – és ki tudja ezeket felszabadítani? A beszélgetésben kutatói, vállalati és civil szakmai nézőpontok találkoztak, rámutatva arra, hogy a tartós változáshoz több szereplő összehangolt munkájára van szükség: vállalatokra, önkormányzatokra, oktatási intézményekre, civil szervezetekre, szakpolitikai döntéshozókra és helyi közösségekre egyaránt.

Délután a résztvevők három tematikus WIN Results Lab workshopon dolgoztak együtt. A műhelymunkák a nők szükségleteire és az intézményi akadályokra, a jobb munkaerőpiacokat támogató társadalmi innovációkra, valamint a nők részvételéhez szükséges készségekre és kapacitásokra fókuszáltak. A workshopok célja az volt, hogy a projekt során összegyűjtött tapasztalatokból és eredményekből konkrét, továbbvihető következtetések szülessenek.

A WIN projekt egyik fontos tanulsága, hogy jó gyakorlatok már ma is léteznek a régiókban, de ezek gyakran elszigetelten működnek, rövid távúak, vagy nem kapcsolódnak eléggé a szélesebb intézményi rendszerekhez. A résztvevők ezért kiemelték az együttműködés, a hosszú távú gondolkodás, a helyi szükségletekhez igazított támogatási formák és a szereplők közötti jobb koordináció fontosságát.

A konferenciát követően a résztvevők vezetett látogatáson vettek részt az Oroszlányi Bányászati Múzeumban, majd a nap közös vacsorával zárult a neszmélyi Hilltop Borbirtokon. A második napon a nemzetközi partnerek tanulmányúton vettek részt Dorogon, ahol a Richter Gedeon Nyrt. dorogi gyáregységének jó gyakorlatait ismerhették meg, majd Tatabányán projektpartneri találkozóval zárult a kétnapos program.

A WIN projekt eredményei túlmutatnak a konferencia keretein. A partnerség a projekt során többek között összehasonlító elemzéseket, jógyakorlat-gyűjteményt, módszertani eszközöket, helyi és regionális cselekvési terveket, szakpolitikai ajánlásokat, valamint társadalmi innovációs pilotokat dolgozott ki. Ezek közös célja, hogy a nők munkaerőpiaci részvétele ne csak láthatóbb téma legyen, hanem konkrét helyi és intézményi beavatkozások alapjává váljon.

A magyarországi záróesemény egyik legfontosabb üzenete ezért így foglalható össze: a figyelemfelhívás önmagában nem elég. A változáshoz gyakorlati lépésekre, helyi együttműködésekre, támogató munkahelyi és intézményi környezetre, valamint olyan megoldásokra van szükség, amelyek a nők valós élethelyzeteire és szükségleteire reagálnak.

A WIN projekt tapasztalatai a jövőben is hasznosíthatók a régiófejlesztésben, a munkaerőpiaci együttműködésekben, a vállalati jó gyakorlatok terjesztésében és azokban a kezdeményezésekben, amelyek célja, hogy az ipari térségekben élő nők számára stabilabb, elérhetőbb és támogatóbb munkaerőpiaci lehetőségek nyíljanak.