Noémi 50 éves jogász, aki Tatabányán él és dolgozik, bár Esztergomban született. Pályaválasztását nagyban meghatározta családi háttere: szülei is jogászok voltak, így számára ez az irány szinte természetesnek tűnt, még akkor is, ha gyerekként inkább virágkötő szeretett volna lenni. Végül megszerette a jogot, Szegeden végzett, majd Budapesten kezdte szakmai pályáját.
Karrierje kezdetén multinacionális környezetben, a Telekomnál dolgozott távközlési jogászként. Ez az időszak különösen fontos volt számára: megismerte a nemzetközi vállalati kultúrát, a csapatmunkát és a komplex gondolkodást, amely később is meghatározta a szemléletét. Amikor azonban családot alapított, tudatos döntést hozott: visszatért Tatabányára, hogy jobban össze tudja hangolni a munkát és a magánéletet.
Tatabányán ügyvédként dolgozott, elsősorban önkormányzatoknak és közlekedési vállalatoknak. Később egy regionális közúti személyszállító cég jogi vezetője lett, majd a szervezeti átalakulások után új irányt keresett. Ekkor döntött úgy, hogy továbbképzi magát: a Corvinus Egyetemen turizmusfejlesztést tanult, azzal a céllal, hogy aktívan részt vehessen a város fejlesztésében. Ma gazdaságfejlesztési területen dolgozik, ahol jogi tudását és új szemléletét egyaránt hasznosítani tudja.
Noémi pályája során nem érezte, hogy nőként hátrány érte volna. Úgy gondolja, ez részben személyiség, részben környezet kérdése. Mindig csapatjátékosként tekintett magára, és nem törekedett vezetői csúcs pozíciókra. Ugyanakkor látja a rendszerszintű különbségeket: a stratégiai és felsővezetői szerepekben még mindig kevesebb a nő, míg a középvezetői szinten már kiegyenlítettebb a jelenlétük.
A munka és a magánélet egyensúlyát kihívásnak tartja, de nem kizárólag női problémának. Szerinte ez ugyanúgy nehéz a férfiak számára is, csak más szempontok mentén. Úgy látja, a mai világ – a rugalmas munkavégzés, a home office és a technológiai fejlődés révén – sokkal több lehetőséget kínál az egyensúly megteremtésére. Saját vezetői szemléletében is ezt képviseli: nem az számít, mikor és honnan dolgozik valaki, hanem az, hogy a feladat időben és jól elkészüljön.
A női munkaerőpiaci lehetőségekről árnyalt képet ad. Szerinte bizonyos területeken – például a közigazgatásban, oktatásban vagy egészségügyben – magasabb a nők aránya, míg a stratégiai döntéshozatalban és a felsővezetésben még mindig alul reprezentáltak a nők. Fontos tényezőnek tartja a vállalati kultúrát és a nemzetközi hátteret is: bizonyos országokból érkező cégek nyitottabbak a sokszínű vezetésre, míg mások kevésbé rugalmasak ezen a téren.
Számára az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, amikor felnőttként visszatért az egyetemre. A Corvinuson szerzett új tudás nemcsak szakmai fejlődést jelentett, hanem személyes megerősítést is: megtapasztalta az élethosszig tartó tanulás valódi értelmét, és azt, hogy a megszerzett tudást képes a gyakorlatban is hasznosítani.
Magánéletében jelenleg legnagyobb örömét, illetve eredményét fia sikerei jelentik, aki egyetemi tanulmányai mellett már szakmai tapasztalatot is szerez, és lelkesedéssel áll a munkához. Ez számára nemcsak büszkeség, hanem visszaigazolás is: úgy érzi, szülőként sikerült olyan értékeket átadnia, amelyek segítik gyermekét az önálló boldogulásban.
Noémi motivációját a közösségért végzett munka adja. Hisz abban, hogy Tatabánya fejlődhet, ha a szakmai szempontok előtérbe kerülnek a politikai érdekekkel szemben, és ha a város szereplői képesek együttműködni. Nem nagyvárosi versenyben gondolkodik, hanem abban, hogy a város élhetőbbé váljon lakói számára.
A nehézségek idején az alkalmazkodás és az újra tervezés segíti szerinte. Tudatosan keresi a megoldásokat, több alternatívát dolgoz ki, és hisz abban, hogy a következetes, korrekt munka hosszú távon eredményt hoz.
Noémi története azt mutatja, hogy a siker nem feltétlenül a pozíciókban mérhető. Sokkal inkább abban, hogy valaki képes-e egyensúlyt teremteni, alkalmazkodni a változásokhoz, és közben értéket teremteni – nemcsak saját maga, hanem a közössége számára is.
Az interjú a WIN Danube Region projekt keretében készült.
