Takács Zsuzsanna Judit története nem a látványos karrierépítésről, hanem a kitartó, értékteremtő munkáról és a közösség iránti elkötelezettségről szól. A 70 éves szakember Tatán született, és egész életében hű maradt szülővárosához.
Tanulmányait biológia-kémia irányban kezdte, majd a Kertészeti Egyetem élelmiszeripari karán végzett. Pályáját a Tatabányai Vágóhídon kezdte, majd közel egy évtizeden át élelmiszer-higiénikusként dolgozott. Ez az időszak meghatározó volt számára: itt tanulta meg a kommunikáció, a tárgyalás és az együttműködés alapjait, amelyek később egész pályáját végig kísérték.
Karrierje igazán izgalmas szakasza az 1980-as évek végén kezdődött, amikor egy átszervezés után a METESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) megyei ügyvezetője lett. Ez a pozíció új távlatokat nyitott: egyszerre kellett szerveznie, koordinálnia és fejlesztenie. Később a mérnöki, majd az építész kamara titkárságát is vezette, létrehozva egy egyedülálló együttműködést a különböző szervezetek között. Ez a modell nemcsak hatékonyabb működést eredményezett, hanem hozzájárult a szakmai konfliktusok oldásához is.
Érdekes módon Zsuzsanna sosem élte meg hátrányként, hogy férfiak által dominált területen dolgozik. Bár pályája elején előfordult, hogy megkérdőjelezték a szakmai hátterét, a közös munka és a bizonyított teljesítmény gyorsan elfogadást hozott számára. „Ezt együtt tanultuk meg” – utalt arra az időszakra, amikor a kamarai rendszer még kialakulóban volt.
Az ő történetében a közösség kiemelt szerepet játszik. Nemcsak szakmai szervezetekben dolgozott, hanem hosszú ideig dolgozott az Által-ér Szövetségben, ami a tatai Öreg-tó és vízgyűjtőjének, tágabb térségének helyreállítására, zöld szemléletű fejlesztésére 1994-ben létrehozott szervezet, és a mai napig aktív a helyi klímaközösségben. Tata számára nem csupán lakóhely, hanem identitás és kötődés.
A család és a munka összeegyeztetése számára természetes, mégis komoly kihívás volt. Gyermekei felnevelése, a mindennapi ingázás és az építkezés időszaka egyszerre jelentett fizikai és mentális terhelést. Úgy látja, generációja rendkívüli teherbírással rendelkezett, ugyanakkor úgy látja, hogy a mai fiatalok számára bizonyos szempontból könnyebb a helyzet a rugalmasabb munkavégzésnek és a technológiai fejlődésnek köszönhetően.
A személyes élmények közül különösen emlékezetesek számára a lánya velencei diplomaosztója vagy a fia magyar bajnoki győzelmei, amelyek számára nemcsak büszkeséget, hanem a szülői szerep beteljesülését is jelentették. „Jó dolog szülőnek lenni” – fogalmazott egyszerűen, mégis sokatmondóan.
A régió női lehetőségeiről kiegyensúlyozottan nyilatkozik. Úgy véli, Komárom-Esztergom megye viszonylag jó helyzetben van: mind a képzett, mind a kevésbé képzett nők számára vannak lehetőségek, akár a termelésben, akár az adminisztrációban vagy a közszférában. Kiemeli, hogy egyre több nő jelenik meg vezető pozíciókban is, és a fiatalabb generációkban már a családi szerepek is kiegyenlítettebbé válnak.
A jövővel kapcsolatban nem nagyívű terveket fogalmaz meg, hanem egyszerű, mégis fontos célokat: aktív maradni, dolgozni még egy ideig, több időt tölteni családjával és unokáival, valamint megőrizni a mozgás örömét – legyen szó evezésről vagy síelésről.
Zsuzsanna története azt mutatja, hogy a siker nem mindig látványos. Néha abban rejlik, hogy valaki hosszú éveken át megbízhatóan, következetesen és emberséggel végzi a munkáját – miközben közösséget épít, kapcsolatokat teremt, és nyomot hagy mások életében.
Az interjú a WIN – Interreg Danube Region projekt keretében készült.
